-Most mennem kell… Min�l el�bb Mes�ba akarok �rni, �s nem tudom, hogy mennyi id�m van… -mondta David.

-�n nem megyek… Ha Kleo mag�hoz t�rne, nem hiszem, hogy repesne az �r�mt�l, ha l�tna… -v�laszolt Sophie szomor�an. –Menj, ha menned kell �s vigy�zz magadra!

-Rendben, szia! –k�sz�nt David, majd letette a telefont…

-Szia… -suttogta Sophie a s�ket telefonkagyl�ba, majd visszarakta a hely�re a k�sz�l�ket.

Visszament a szob�j�ba, hogy megpr�b�lja valamivel elterelni a gondolatait az ut�bbi �r�r�l… Fellapozott egy k�nyvet, majd megpr�b�lt belemer�lni az olvas�sba, viszont a n�h�ny sor ut�n �jra �s �jra felvillantak benne, a h�rad�ban l�tott k�pek.

-Ez nem lehet igaz… -v�gta a falhoz a k�nyvet. –Mi�rt nincs itt senki, amikor sz�ks�g lenne r�… Mindegy, egy kis friss leveg� biztos j�t tesz… -pr�b�lt megnyugodni Sophie, majd fogta a kab�tj�t �s elindult s�t�lni annak ellen�re, hogy m�r teljesen bes�t�tedett.

Hi�ba mondott el szinte mindent Davidnek, n�h�ny kimondatlan gondolata m�g mindig nem hagyta nyugodni. Gondolatai el�l menek�lve s�t�lt az �jszakai utc�n, amikor meghallotta, hogy a h�ta m�g�l valaki a nev�t ki�ltja. Let�r�lte a k�nnyeit, majd egy pillanatra meg�llt, azon gondolkozva, hogy vajon csak-a k�pzelete j�tszik vele? V�g�l csak megr�zta a fej�t, mint ha �gy akarn� elhessegetni a gondolatait, majd kicsit siet�sebben folytatta s�t�j�t.

P�r m�sodperccel k�s�bb azonban valaki megfogta a v�ll�t, mire hirtelen megfordult.

-Michael, te meg hogy ker�lsz ide?! –k�rdezte Sophie a szemeit t�r�lgetve.

-Van egy kis elint�znival�m a v�rosban. Mi a baj? –k�rdezte a fi� agg�dva.

Sophie csak sz�tlanul n�zte a j�rda szeg�ly�t, majd nem sokkal k�s�bb megsz�lalt:

-Sz�ks�gem lenne egy �lel�sre, hogy valamilyen m�don kit�r�ljem az el�z� egy �r�t az �letemb�l. Az els�n m�g seg�thet valaki, a m�sodikkal meg valahogy meg kell tanulnom egy�tt �lni eg�sz h�tral�v� �letemben.

-Mi a baj? –k�rdezte �jra Michael mik�zben mag�hoz �lelte a l�nyt.

-Ugye nem l�ttad a ma esti h�rad�t? Nem, hiszen az el�bb mondtad, hogy a v�rosban volt�l. Az eg�sz az �n hib�m… -kezdett bele Sophie, majd elmondta, hogy mi t�rt�nt Kleoval.

-Pr�b�lj meg megnyugodni, nem te tehetsz r�la.

-De igen… Ha nem lettem volna egy�tt folyton Daviddel, akkor Kleo sem utazott volna el �s ez az eg�sz nem t�rt�nik meg. Tina �s Matt is ez�rt d�h�sek r�m… Lehet, hogy jobb lett volna, ha az egyetemen maradok a t�li sz�netre… -magyar�zta Sophie szipogva.

Nem sokkal k�s�bb Aaron �s Chloe is haza�rtek.

-Ilyen hamar itthon? Chloe, mit kavart�l m�r megint? –k�rdezte Alden a TV el�l.

-K�rlek, ne most… -k�rte Chloe a fi�t, majd bement a szob�j�ba.

-Mes�lj, milyen volt az �sszej�vetel? –fordult Alden a b�tyj�hoz, aki csak sz�tlanul le�lt mell� a kanap�ra. –Hab�r ahogy �gy eln�zlek titeket… Ez a hangulat, a felrepedt sz�d…

-Befejezn�d v�gre? –k�rdezte d�h�sen Aaron.

-Na j�, ha nem, h�t nem… -mondta Alden majd elkezdett a kanap� k�r�l s�t�lgatni. –Akkor majd megpr�b�lom kital�lni… Nos n�zz�k csak… Kapcsolatos az esk�v�t�kkel? El�g inger�lten reag�lsz r� mostan�ban, ha valaki sz�ba hozza…

-Lassan �s tagoltan mondom, hogy te is fel b�rd fogni: Nem sz�lok meg egyszer… -fenyeget�z�tt Aaron.

-Sz�val az esk�v�vel kapcsolatos. Mondtam �n. –vigyorgott Alden. –Nem b�rod elviselni, hogy Chloe milyen botr�nyt csin�lt az esk�v�n… De lehet, hogy nem is az � hib�ja volt, hanem a ti�d… Ah�ny n�h�z k�z�d volt, az id�ig mind fiatalon meghalt… Ott van p�ld�ul Bia, vagy anya, �s most biztos att�l f�lsz, hogy Chloeval is t�rt�nik valami.

-El�g! -ki�ltott Aaron d�h�sen, majd egyre v�r�sebb szemekkel elindult az �ccse fel�.

-R�ad�sul ez m�g nem el�g, ha b�rki eml�ti ezt el�tted, akkor egyb�l felforr az agyvized �s nekiesel az illet�nek. Nem csod�lom, hogy apa Eur�p�ba k�lt�z�tt, az � kor�ban �n is nehezen viseln�m el, hogy ilyen idegbeteg fiam van. –mondta Alden, mik�zben egyre jobban h�tr�lt a b�tyja el�l, am�g azt nem �rezte, hogy fal van a h�ta m�g�tt.

Aaron azonban egy adag p�kh�l�val a falhoz „ragasztotta” �ccs�t, majd amikor oda�rt hozz�, megmarkolta a fi� nyak�t �s felemelte p�r centire a f�ldt�l.

-Elegem van bel�led, meg�rtetted? Azt hiszed, hogy tudod, hogy �rzek? Semmit sem �rtesz… Nem is �rtheted, hisz nem veled t�rt�nt… Te egy k�nnyebb utat v�lasztott�l, amikor elment�l itthonr�l… Kapsz 10 percet, hogy a t�rt�nelem megism�telje �nmag�t, majd t�nj el… t�nj el az �let�nkb�l, mint annyi �vvel ezel�tt… M�r nem sz�m�tasz csal�dtagnak… -mondta Aaron, mire Alden valahogy kiszedte a zseb�b�l az �ngy�jt�j�t, meggy�jtotta, majd felvette a t�z-alakot. Aaron, mivel �llati mut�ns, jobban f�l a t�zt�l, mint az �tlag emberek, �gy n�h�ny l�p�st h�tr�lt, majd elt�nt a szob�j�ban.

Miut�n Alden �jra felvette az eredeti alakj�t, a leveg��rt kapkodva rogyott le a sz�nyegre. Ut�na sz�tlanul kiment a h�z el�, hogy egy kis friss leveg�t sz�vjon… k�r�lbel�l egy negyed �r�val k�s�bb elindult vissza a h�zba, �m a bej�rati ajt� kulcsra volt z�rva. M�rgesen beler�gott, majd p�r l�p�ssel arr�bb s�t�lt, amikor hirtelen az egyik b�r�ndje csap�dott be alig p�r centire t�le a f�ldbe. Feln�zett a tet�t�ri szob�ja ablak�hoz, majd �szrevette, hogy a b�tyja az �sszes b�r�ndj�t �s egy�b cucc�t kidob�lja az ablakon az udvarra.

-Meg�r�lt�l?! –ki�ltott fel neki.

-Letelt a 10 perc amit kapt�l. –v�laszolt Aaron teljes nyugalommal.

-Ez a h�z ugyan�gy az eny�m, mint a ti�d! –ord�tott vissza neki Alden d�h�sen.

-Ezennel �nnep�lyesen is ki lett�l tagadva a csal�db�l.

-�s m�gis, hova menjek szerinted?

-Ahov� akarsz, de ide t�bb� nem j�ssz, az biztos. –mondta Aaron, majd kidobta Alden utols� halom ruh�j�t �s becsukta az ablakot.

Alden pedig csak �llt a s�t�tben az udvar k�zep�n, majd lerogyott az egyik b�r�ndj�re �s a tenyer�be hajtotta a homlok�t.