Hab�r k�s� �jszaka volt, Aaron a taxival a repl�t�r fel� tartott. Miut�n fizetett, fogta a b�r�ndj�t �s vett egy jegyet a legk�zelebbi, Angli�ba indul� g�pre. M�g volt k�t �r�ja az indul�sig, �gy miut�n bejelentkezett a check-in pultn�l, elindult egy s�t�ra a rep�l�t�r v�r�term�ben. Azon gondolkozott, amiket Alden mondott neki… Hogy lehet, hogy ennyi titok volt a csal�dj�ban, amikr�l –ezek szerint- csak � nem tudott.

Amikor azonban a telefonja megcs�rrent a zseb�ben, hirtelen �sszerezzent a zajra. Egyed�l akart lenni… Kivette a telefont a zseb�b�l, azonban amikor l�tta, hogy Chloe nev�t jelzi ki a k�sz�l�k, kikapcsolta.

Chloe azon t�n�d�tt, hogy mi �thetett a fi�ba, hogy ilyen furcs�n viselkedik. Aaron, aki alapvet�en mindig az egyik legnyugodtabb szem�ly az ismer�sei k�z�l, az ut�bbi n�h�ny napban �gy viselkedik, mint valami idegbeteg.

V�g�l �gy d�nt�tt, hogy felh�vja Aldent, h�tha � meg tudja mondani, hogy mi �t�tt a b�tyj�ba.

-Sza Chloe… Mit akarsz? -v�laszolt Alden kelletlen�l.

-Szia. Aaronr�l van sz�. R� sem lehetett ismerni eg�sz nap, miut�n besz�lt veled.

-�s?

-�s azt akarom k�rdezni, hogy mit mondt�l neki, amin �gy kiakadt? P�r perce csak fogta az egyik b�r�ndj�t �s lel�pett, �s telefonon sem lehet el�rni.

-Jah, vagy �gy. Szerintem p�r napig ne v�rd haza. Egy�bk�nt csak n�h�ny csal�di �gyet besz�lt�nk meg. –mondta Alden, majd letette a telefont miel�tt Chloe m�g v�laszolhatott volna neki.

Nem sokkal k�s�bb Aaron g�pe elindult Londonba. P�r �r�nyi �t ut�n szerencs�sen meg is �rkezett. Ezut�n el�kereste azt a pap�rlapot, amire az apja lakc�m�t �rta, majd fogott egy �jabb taxit �s elindult.

Mivel a lak�s k�zel volt a rep�l�t�rhez, �gy p�r percen bel�l meg�rkeztek. Miut�n kifizette a taxit, fogta a b�r�ndj�t, majd lassan elindult felfel� a h�z l�pcs�j�n, majd becsengetett.

-Aaron? Te meg hogy ker�lsz ide? Nem is sz�m�tottam r�, hogy j�ssz, elv�gre nem sz�lt�l ide. –mondta meglepetten az apja, amikor ajt�t nyitott.

-Azt hiszem, meg k�ne besz�ln�nk p�r dolgot. –mondta Aaron majd bes�t�lt az ajt�n.

-Ez nem a legalkalmasabb pillanat, t�nyleg idesz�lhatt�l volna. –mondta idegesen az apja.

-Ki az? –hallatszott egy hang a szomsz�d szoba fel�l, majd egy n� jelent meg az ajt�ban.

-Anya?! Te… te �lsz? Aldennek igaza volt… -suttogta Aaron mik�zben a d�bbenett�l kiejtette a kez�b�l a b�r�ndj�t. –Mi�rt hazudott nekem id�ig mindenki?!

-V�rj kicsim, mindent megmagyar�zunk… -mondta Ashley mik�zben odament a fi�hoz.

Ezalatt Mes�ban Kleo is kezdett mag�hoz t�rni. Amikor megl�tta, hogy David �l az �gya mellett, azt se tudta, hogy mit mondjon, �gy csak sz�tlanul n�ztek egym�sra. V�g�l David sz�lalt meg el�sz�r.

-Szia Kleo. �r�l�k, hogy jobban vagy.

-Szia… Mit keresel itt? –k�rdezte Kleo.

-Sophie mes�lte, hogy mi t�rt�nt, de az esti h�rad�ban is benne volt ami t�rt�nt.

-Nem �rdekel, hagyjatok b�k�n… -mondta Kleo elcsukl� hangon, mik�zben esz�be jutottak a baleset el�tti percek.

-Kleo, v�gig hallgatn�l? Te t�l�lted a balesetet, a bab�nak sincs semmi baja… Viszont a m�sik aut�nak egy utasa sem �lte t�l a balesetet.

-Micsoda? –k�rdezte Kleo els�padva.

-Tudod, hogy ez mit jelent… Amint elhagyhatod a k�rh�zat, egyb�l a b�r�s�gra vezet az utad, mivel a helysz�nel�k szerint a te hib�db�l t�rt�nt meg a baleset. –magyar�zta David komolyan, Kleo azonban csak idegesen tekintgetett jobbra-balra. –Megteszek minden t�lem telhet�t.

-Most k�rlek, hagyj magamra… -suttogta Kleo, mire David mag�ra hagyta.

Ezalatt Poitiersben sem ment minden a legnagyobb rendben…