Jobb �tlet h�j�n fogott p�r kavicsot, �s elkezdte dob�lni Michael ablak�t. Az apr� t�rgyak hangosan koppantak, majd a f�ldre hullottak. F�l �ra vagy esetleg egy �ra m�lva Nate valami mozg�st �szlelt a szob�ban. Azonban a kavicsok dob�l�s�t nem hagyta abba, mintha valami k�nyszeredett mozg�ss� v�lt volna. Sophie pont kinyitotta az ablakot, amikor egy maroknyi kaviccsal tal�lta szembe mag�t, �pphogy csak siker�lt lebukni el�l�k.
- Te meg akarsz �lni engem, Nate? – fakadt ki.
- Sophie?! Honnan tudtad, hogy �n vagyok az? – k�rdezte a fi� d�bbent hangon.
Sophie sz�vb�l j�v� kacag�st hallatott, s szinte m�r a k�nnyeit t�r�lgette. Majd leveg� ut�n kapkodva v�laszolt:
- Onnan… onnan, hogy biztos voltam benne… , hogy nem lesz annyi eszed, hogy… hogy  hazamenj, vagy haszn�ld a k�pess�ged…
- Mi van?
- Istenem! – csapott a homlok�ra a l�ny, s szemeit az �gnek emelte. – Nem lett volna egyszer�bb telepatikusan �zenni valamelyik�nknek, hogy engedjen be?
Nate azt hitte harakirit hajt v�gre, annyira sz�nalmasnak tal�lta mag�t. Hogy is nem jutott esz�be, hogy haszn�lja a k�pess�g�t? B�r most, hogy �gy belegondolt, r�j�tt, hogy mostan�ban senki nem haszn�lta k�l�nleges tulajdons�g�t… Mintha mindenki elfelejtette volna, hogy van…
- Nah, ha m�r ilyen h�lye voltam, �s kell�k�ppen kir�h�gted magad rajtam, akkor beengedn�l? – k�rdezte a fi�, s �rezte, egyre jobban �tfagy. 
Sophie gyorsan kirohant a szob�j�b�l, szerzett egy t�r�lk�z�t, �s rohant ajt�t nyitni. Nate vacogva �llt a k�sz�b�n, s v�gyakozva n�zett a puha t�r�lk�z�re. Sophie a fi� v�ll�ra ter�tette az anyagot, majd beterelte. K�sz�tett neki egy forr� k�v�t, s le�lt mell�.
- Jobb? – k�rdezte, s pont megjelent Chloe.
Nate b�lintott, s ekkor megl�tta Chloe d�h�s tekintet�t. Sophie �s �szrevette, hogy bar�tn�je nem rajong �rte, hogy Nate m�g mindig itt van.
- Nyugi Chloe, csak nem akartam, hogy meghaljon! – szabadkozott a l�ny.
Chloe f�jtatott egyet, majd lehuppant Sophie mell�. Idegesen telt el p�r perc, senki nem sz�lalt meg, mindenki foglalkozott a maga dolg�val, majd Nate t�rte meg a csendet:
- Nem t�nt fel, hogy az ut�bbi hetekben valami hi�nyzik az �let�nkb�l?
Chloe gondolkod�s k�zben �sszeh�zta a szem�ld�k�t, Sophie meg hirtelen zavarba j�tt. Kirohant a konyh�ba �s csak tett-vett, de nem haladt semmit.
- Nem igaz�n… Mi�rt, hi�nyzik valami? – k�rdezte Chloe j� hossz� gondolkoz�s ut�n.
- Igen, nekem is csak ma esett le, miut�n Sophie r�vezetett… Nem haszn�ljuk a k�pess�geinket…
Chloe nyitott sz�jjal pislogott Nate-re. Hirtelen, mintha vill�mcsapott volna bele, �gy t�rt r� a felismer�s.
- H�t persze… Az�rt volt olyan furcsa �rz�sem, amikor m�ltkor nem tudtam kinyitni az ajt�t… �reztem, hogy van egyszer�bb megold�s, minthogy megv�rjak valakit.
Nate el�gedetten mosolyogott, majd egy sokatmond� pillant�st vetett Sophie-ra. A l�ny elpirult, �s tov�bb s�rg�l�d�tt.
- Sophie, nincs valami mondanival�d? – k�rdezte enyhe v�daskod�ssal a hangj�ban.
- Ami azt illeti… - kezdett bele, majd nyelt egy nagyot, �gy, hogy m�g a szomsz�dok is hallhatt�k. – Van. Miattam nem tudt�tok haszn�lni a k�pess�geiteket.  
- De hogyan? �s mi�rt? – k�rdezte Chloe �sszezavarodva.
- Am�g t�vol voltam, fejl�d�tt a k�pess�gem. Tudom blokkolni a k�pess�geiteket ak�r a vil�g m�sik v�g�r�l is. �s eleinte m�g nem tudtam kezelni, �gy szinte mindig blokkolva voltatok. Amikor visszaj�ttem, l�ttam milyen boldogok vagytok �gy is, hogy nincs k�pess�getek, feltal�lj�tok magatokat, �gy gondoltam, senki nem fog megharagudni, ha tov�bbra is �gy �l�nk. Csak azt szerettem volna, ha egy kicsit �gy �l�nk, mint a norm�lis emberek – fejezte be a mondand�j�t, �s lehajtotta a fej�t.
- De… hogyhogy nem hi�nyzott a k�pess�g�nk? – k�rdezte Nate. Ez volt az egyetlen hi�nyz� mozaikdarabka.
- Szerintem az t�rt�nt, hogy annyira lefoglaltak az esem�nyek, hogy eleinte fel se t�nt, azt�n meg m�r annyira elidegen�lt t�letek, hogy nem is v�gyakoztatok r�. Sajn�lom.
Chloe �s Nate d�bbenten meredtek maguk el�. Eddig nem is sejtett�k, hogy mennyire fontos, mennyire az �let�k r�sze az X-G�n. Most �gy ut�lag belegondolva �gy �rezt�k, mintha az elm�lt hetekben nem lettek volna teljes emberek.
Ek�zben egy m�sik h�zban Tina �s Kleo k�rty�ztak. Kleo kicsit unta m�r a j�t�kot, hisz mindig � nyert. Egy hatalmasat �s�tott, amikor zaj csapta meg a f�l�t. Egy mad�r verte a cs�r�t az ablakhoz.
Kleo felkelt, kinyitotta az ablakot, �s beemelte a galambot.
- �zenetet hoztam Kleo Al-Sharnak – csiripelte.
Kleo a sz�v�hez kapott d�bbenet�ben, majd Tin�ra n�zett. �gy t�nt, a m�sik l�ny semmit nem �rtett az eg�szb�l, csak csiripel�st.
- �n lenn�k – v�laszolt Kleo, �ll�t�sa szerint emberi hangon.
- Az �zenet a l�bamon van, �s Davidt�l j�tt – csiripelt tov�bb a mad�r, majd a l�ny fel� ny�jtotta bal l�b�t.
Kleo �vatosan lebontotta a levelet, majd szabadon engedte a madarat. Amikor vissaz�lt az asztalhoz, Tina nevetve n�zett r�.
- Mi az? – k�rdezte Kleo f�lve.
- Semmi… csak annyira Harry Potteres feelingem volt. �gy �rtem, nem bagolyposta, hanem galambposta – mondta nevetve. – De mi�rt csiripelt�l?
- Mi? Csiripeltem?
- Igen, mintha besz�lgett�l volna a mad�rral – magyar�zta Tina, s arca most m�r komolys�got t�kr�z�tt.
- Jah… Eml�kszel, m�ltkor mondtam, hogy fejl�d�tt a k�pess�gem, �s tudok besz�lni az �llatokkal…
- Eml�kszem… T�nyleg, a k�pess�geink... – gondolkozott hangosan Tina. – Mintha elt�ntek volna egy id�re.
- Igen, furcsa egy helyzet. Na mindegy – r�ntotta meg a v�ll�t Kleo.
Tina f�lrebillentett fejjel n�zett bar�tn�j�re, mire az felvonta a szem�ld�k�t.
- Nem akarod elolvasni a levelet? Egy�ltal�n kit�l j�tt?
- Davidt�l – s�hajtott fel Kleo, majd kig�ngy�l�tette a pergament, �s elkezdte felolvasni…