Az id� begy�gy�tja a sebeket… Telt m�lt az id� �s lassan Scott is r�gi �nmaga lett. Minden ment a r�gi ker�kv�g�sban…
- Jean, hova sietsz �gy? –k�rdezte -Amara, amikor megl�tta Jean.
- Csak a szob�mba. –mondta Jean idegesen, majd m�r sebesen haladt is tov�bb, valamit a tenyer�vel takargatva.
Valamivel k�s�bb, a t�bbiek a konyh�ban  reggeliztek, amikor Jean bement.
- Van m�g tej? –k�rdezte.
- Ha j�l eml�kszem, akkor m�g van egy �veggel a h�t�ben. –v�laszolt Kitty.
- K�szi. –mondta Jean, majd odament a h�t�h�z, �s elvitte az eg�sz �veg tejet.
Ez �gy ment majdnem egy h�tig. A t�bbiek furcs�llott�k ezt, de hi�ba k�rdez�sk�dtek, Jean semmit sem volt hajland� mondani. M�g Scottnak sem. Egy este, amikor m�r majdnem mindenki aludt, Jean kilop�zott a szob�j�b�l, majd a konyha fel� vette az ir�nyt. Amikor elindult visszafel�, akkor �ppen szembetal�lkozott Scottal, aki a zajra fel�bredt.
- Jean, minden rendben? Hajnali n�gy �ra is elm�lt… -mondta �lmosan.
- Persze, semmi bajom.
- Nem b�rsz aludni?
- De, b�rok.
- Akkor mi�rt iszol annyi tejet mostan�ban?
- Nem magamnak visz… -harapta el a mondat v�g�t Jean.
- Mit akart�l mondani?
- Semmit. –v�gta r� gyorsan Jean. Majd miut�n Scott m�g mindig gyanakodva n�zett r�, hozz�tette. –Na j�, megmutatom. Maradj itt. Mindj�rt visszaj�v�k.
- Rendben. –v�laszolt Scott, majd n�zte, ahogy Jean elt�nik a szob�ban… Majd egy nemsok�ra ism�t el�j�n, egy kis kutyakos�rral a kez�ben. Belen�zett a kos�rba, majd ism�t megsz�lalt. –�, �gy m�r minden vil�gos… De hogy ker�l ez ide?
- Egyik nap, amikor hazafel� j�ttem, megl�ttam, hogy az �t sz�l�n van. Egyb�l az jutott eszembe, hogy valaki meg akart szabadulni t�le, ez�rt a v�ros sz�l�n kirakta az �t sz�l�re. De olyan kicsi, hogy biztos, hogy elpusztult volna. –mondta Jean, majd megsimogatta a kos�rban a k�ly�kkuty�t, amelyik nem sokkal volt nagyobb, mint egy ember �kle. –Nem hagyhattam ott.
- �gy m�r �rtem, hogy mi�rt vagy olyan f�radt mostan�ban, �s mi�rt m�szk�lsz h�rom-n�gy �r�nk�nt a konyh�ba.
- Musz�j enni adni neki. –mondta Jean, majd visszavitte a szob�j�ba a kuty�t, �s tejet t�lt�tt az asztala mellett lev� kis kutyat�lba. –Na most m�r megyek aludni. –mondta Jean �lmosan.
- Figyelj csak. Mi lenne, ha minden m�sodik nap vigy�zn�k r� este? –aj�nlotta fel Scott. –�gy legal�bb te is ki tudn�d pihenni magad.
- Megtenn�d?
- Mi�rt ne?
- K�szi. –mondta Jean, majd visszament aludni.
Egy h�t m�lva Amara �ppen a szob�ja fel� indult, amikor ny�sz�t�st hallott az egyik szob�b�l. Benyitott, majd egyb�l megl�tta, hogy egy kiskutya van Jean szob�j�ban. Mikor a kutya megl�tta a nyitott ajt�t, egyb�l kiszaladt a szob�b�l, majd elkezdett rohanni a folyos�n.
- H�, gyere vissza! –ki�ltott ut�na Amara, de mivel a kutya nem fordult vissza, ut�naszaladt, de szem el�l vesztette. –Ajjaj, meg kell tal�lnom, am�g Jean meg nem tudja… harapta el a mondat v�g�t, amikor megl�tta Jeant k�zeledni… kez�ben a kuty�val.
- L�tom, megismerkedtetek. –mondta Jean mosolyogva.
- Jean, ne haragudj, csak ny�sz�t�st hallottam, �s benyitotta a szob�dba �s…
- Nincs semmi baj. �gyis ki akartam vinni az udvarra megs�t�ltatni. Nem j�ssz?
- De!
Kimentek az udvarra, majd Jean elengedte a kuty�t, ami �r�m�ben k�rbe-k�rbe szaladg�lt az udvaron.
- Mi a neve? –k�rdezte Amara.
- Coppernek neveztem el.
- �s milyen fajt�j�? Nem nagyon �rtek a kutyafajt�khoz…
- H�t, ahogy eln�zem… nem fog nagyra n�ni… hossz� fekete bunda, barna pofi, feh�r mancsok, feh�r has… r�vid, lehajl� f�lek… biztos hogy kever�k kutyus.
- De aranyos! –szaladt ki ekkor Kitty is az udvarra. –Hogy h�vj�k?
- Copper! –sz�lalt meg Jean. –Gyere ide!
A kiskutya egyb�l odaszaladt. Kitty megsimogatta, majd hozz�tette, hogy milyen aranyos, amikor Copper megr�zta a fej�t, �s minden csupa ny�l volt k�r�l�tte, bele�rtve Kittyt is. Amara �s Jean a f�v�n �lve nem b�rt�k meg�llni, hogy ne nevessenek.
- M�ris megkedvelt t�ged. –mondta m�g mindig nevetve Jean, amikor Copper hirtelen h�tulr�l a nyak�ba ugrott, majd el�reestek a f�be. Ezut�n Copper r�gt�n talpra pattant, �s Amara fel� vette az ir�nyt, akinek az arc�t nyalogatta �ssze. Ezeket m�r Kitty nem b�rta meg�llni, nevet�s n�lk�l.
Ekkor �rt haza Scott. Amikor Copper �szrevette a m�sik p�tsz�l�j�t, vid�man csaholva indult el fel�, majd majdnem egy m�tereseket ugorva l�batlankodott Scott k�r�l.
- Sziasztok! Szia Cooper! –mondta, majd lehajolt, hogy megsimogassa a kuty�t.
- Scott, te honnan tudsz r�la? –k�v�ncsiskodott Kitty.
- M�r legal�bb egy hete. �n seg�tettem Jeannek gondozni, amikor nem �rt r�.