Jean napok �ta ki sem mozdult a szob�j�b�l, senkivel sem volt hajland� besz�lni, csak s�rdog�lt, �s k�zben Coppert n�zte. Olyan megnyugtat� volt a k�ly�kkutyus, ahogy egy s�t�t rongydarabbal birk�zott. N�ha annyira belegabalyodott, hogy m�r mozdulni sem b�rt. Ilyenkor Jean mindig kicsomagolta, majd tov�bb n�zte a kutyust.
- Nem l�tta valaki a p�l�mat? –k�rdezte Logan, mik�zben v�gigment a folyos�n.
- Milyen sz�n� volt? –hajolt Kitty kereszt�l az ajt�n?
- Fekete…
Jean ekkor r�n�zett Copperre.
- Ugye nem… - mondta Jean rem�nykedve, mik�zben elvetet a rongydarabot Coppert�l. –De.
Kinyitotta az ajt�t, majd Logan ut�n ki�ltott.
- Ez az a p�l�?
- Igen. Hogy ker�lt hozz�d?
- H�t… az �gy volt, hogy… - fejezte be hirtelen Jean amit elkezdett, mivel Copper nekifut�sb�l ugrott egy akkor�t, hogy elkapta Logan kez�ben a p�l�t, de mivel Logan m�g mindig er�sen tartotta a p�l�t, a kutya a leveg�ben l�gott �s Logant n�zte.
- Na mindegy. Megtarthatod, Copper. –mondta Logan, mik�zben a kutya h�l�san cs�v�lta a fark�t, m�g mindig a leveg�ben l�gva. –Jean, minden rendben?
- Igen. –felelte Jean, mik�zben zavartan a f�ldet n�zte.
- Na ki vele, mi a baj. –mondta Logan biztat�an, majd elengedte a p�l�t, amivel egy�tt Copper is a f�ldre huppant. Meg�lelte Jeant, aki els�rta neki minden b�nat�t: Scott azt hiszi hogy hazudott neki, �s ezt lassan m�r mindenki elhiszi, pedig egy�ltal�n nem �gy van. –Majd besz�lek �n vele. –mondta Logan, majd elindult a konyha fel�.
- Ink�bb ne! –k�rlelte Jean. –Nem akarom tov�bb bonyol�tani ezt az eg�szet. Majd csak megold�dik valahogy… - mondta rem�nykedve.
- Rendben. De akkor te fogsz besz�lni vele. –mondta Logan, majd megragadta Jeant a karj�n�l fogva.
- Ne! –mondta Jean, majd ijedten kir�ntotta a karj�t. –K�rem, Mr. Logan. Majd besz�lek vele… de nem most r�gt�n. –mondta Jean, majd felkapta Coppert, �s visszament a szob�j�ba, �s led�lt az �gy�ra. Sz�rakozottan megsimogatta Coppert �s k�zben hallgatta Logan t�volod� l�pteit.
- Jaj, Copper.
A kutya nagy, barna, kerek szemekkel n�zett r�, majd megnyalogatta a kez�t.
- Minden rosszban van valami j�… csak ebben nincs… Senki sem hiszi el amit mondok… Scott megint ut�l engem… Pedig ha tudn�k, hogy mi az igazs�g… de senkit sem �rdekel… bele kell t�r�d�m… Majd csak megold�dik minden… Nem is �rted, amiket mondok, igaz? –k�rdezte Jean let�rve. –Legal�bb te v�gighallgatod azt amit mondok… nem �gy, mint a t�bbiek… - mondta Jean, majd fokozatosan k�nnybe l�badt a szeme. De azt nem tudta, hogy Scott �ppen akkor ment v�gig a folyos�n, majd amikor Jean ajt�ja el� �rt, meg�llt, �s hallgatta a kisz�r�d� hangokat.
- �s ez az eg�sz, most e miatt van! –ki�ltott fel d�h�sen Jean, majd f�lemelte a mobiltelefonj�t, �s teljes er�b�l a falhoz v�gta (amit�l az darabjaira esett sz�t), majd zokogni kezdett. Copper egy�tt �rz�en odahajtotta a fej�t az �gyra, �s n�zte gazd�j�t. Jean most, hogy v�gre kiadhatott mag�b�l minden �rz�st, ami a lelk�t nyomta, lassan m�ly �lomba zuhant…