- Jean, jobban vagy? –k�rdezte Scott.
- Most m�r igen. Hol vagyunk? –k�rdezte Jean, k�r�ln�zve a szob�ban.
- Ann�l az ismer�s�mn�l, akihez indultunk. –nyugtatta meg Scott. - Amikor megtudt�k, hogy majdnem lezuhant a g�p�nk, akkor Toumas kij�tt �rt�nk a rep�l�t�rre, �s hazahozott minket.
- �s azt tudja, hogy… - kezdett bele Jean.
- Hogy mut�nsok vagyunk? Persze, tud r�la.
- �s nem zavarja? Mert a legt�bb ember nem viseli el egyk�nnyen.
- Jean. � is mut�ns.
- �. T�nyleg? –lep�d�tt meg Jean.
- Igen. �s itt nem kell agg�dnod amiatt, hogy mut�ns vagy. Teljesen m�sok az emberek. Nem k�z�s�tik ki az olyanokat, akik m�sok, mint �k.
- B�r �gy lenne ez Amerik�ban is.
- Szia! �r�l�k, hogy jobban vagy. – l�pett be ekkor az ajt�n Toumas.
- K�szi, m�r igen.
- A nevem Toumas, de Scott m�r biztosan eml�tette. –mondta a f�rfi, majd kezet r�zott Jeannel.
- Az �n nevem Jean. T�nyleg Scott, m�r telefon�lt�l a t�bbieknek, hogy ide�rt�nk?
- M�g nem.
- Akkor kimegyek, sz�lok nekik. –mondta Jean, majd elkezdett a t�sk�j�ban keresg�lni a mobilja ut�n. Ekkor esz�be jutott, hogy az m�g mindig darabokban hever a szob�j�ban, miut�n falhoz v�gta… - Scott, k�lcs�n tudn�d adni a telefonodat? Tudod, az eny�m m�g mindig darabokban hever a szob�mban… ha Copper az�ta sz�t nem r�gra…
- Persze. –v�laszolt Scott, majd odaadta a mobilj�t Jeannek.
- Egy pillanat �s j�v�k. –mondta Jean, majd kiment a bej�rat el�tti teraszra. El�sz�r felh�vta Kittyt, de � nem vette fel. Ut�na megpr�b�lta Amar�t el�rni, de ugyancsak sikertelen�l. –Nem igaz, hogy senkin�l nincs ott a mobilja. –panaszkodott mag�nak, majd felh�vta az Int�zet sz�m�t, amit Ororo vett fel.
- Jean, ugye j�l vagytok? L�ttuk a H�rad�ban, hogy mi t�rt�nt, de titeket nem l�ttunk. Ugye semmi komolyabb bajotok nincs? –Z�d�totta r� k�rd�sek �z�n�t. Jean sorban v�laszolt minden k�rd�sre, majd elmes�lte a rep�l�s esetet.
- T�nyleg, a t�bbiek hol vannak? Kitty, Amara… hi�ba h�vtam �ket, nem vett�k fel.
- Bementek a fi�kkal a v�rosba kocsik�zni.
- Na, lassan le kell tennem. Viszl�t! –fejezte be a mondand�j�t Jean, majd letette a telefont.
- Na, minden rendben van odahaza? –k�rdezte Scott, miut�n Jean visszament a szob�ba.
- A k�lyk�k elmentek randizni a v�rosba, Copper is j�l van… �s k�pzeld, �ll�t�lag a rep�l�g�p�nk benne volt a H�rad�ban. Vagyis nem mi, csak a g�p�nk… �s ami t�rt�nt vele…
- Vagy ha helyesebben fogalmazunk, akkor ami nem t�rt�nt vele, h�la neked. –mondta Scott.
- Valaki csengetett. –sz�lalt meg Jean.
- Egy perc, biztos a bar�tn�m lesz az. –mondta Toumas, majd elment ajt�t nyitni.
- Nem ink�bb a menyasszonyod? –k�rdezte sz�lva Scott.
- �gy is mondhatjuk. –v�laszolt vissza vigyorogva.
- Sziasztok! –k�sz�nt egy hossz�, fekete haj� n�.
- Bemutatom a menyasszonyom. –mondta Toumas, majd �t�lelte a bar�tn�j�t.
- �r�l�k, hogy megismerhetlek, �..
- Tarja.
- Na akkor �jb�l. �r�l�k, hogy megismerhetlek Tarja. Az �n nevem Jean. –k�sz�nt Jean.
- �n pedig Scott.
- �rvendek. –mondta Tarja mosolyogva.
- Milyen �rdekes neved van. –jegyezte meg Scott.
- Egy finn n�v… az igaz, hogy nem t�l gyakori. A k�lf�ldiek egy�bk�nt gyakran megk�rdezik… de nekem tetszik –tette hozz� mosolyogva.
- Milyen sz�p ez a h�z. –jegyezte meg Jean.
- Akarod, k�rbevezetlek, �s megmutatom. –aj�nlotta fel Tarja.
- Rendben. Addig legal�bb besz�lgetnek a fi�k is egym�ssal, mert ahogy magamat ismerem, ha egyszer elkezdek besz�lni…
- �n is ilyen vagyok. Van egy olyan �rz�sem, hogy j�l meg fogjuk �rteni egym�st. –mondta Jean, majd elindult Tarj�val, hogy megn�zz�k a h�zat.
- Scott, t�lthetek valamit? –k�rdezte Toumas, a szekr�nyben �ll� palackok k�z�tt keresg�lve.
- K�sz, nem k�rek semmit.
- De ezt meg kell k�stolnod.
- Ha te mondod.
Egy �r�val k�s�bb, a l�nyok �ppen indultak vissza a nappaliba, amikor kintr�l hangokat hallottak. Kimentek a bej�rat el�tti teraszra, majd onnan n�zel�dtek.
- Scott, ti meg hova mentek? –k�rdezte Jean �rdekl�dve, mik�zben az �nekl� fi�kat n�zte.
- Elmegy�nk futni egyet. –v�laszolta Toumas.
- Ilyenkor? –k�rdezte Jean agg�dva.
- Jean. –nyugtatta Tarja- Szerintem csak egy kicsit t�bbet ittak a kellet�n�l… Nyugi, semmi bajuk nem lesz. Egy f�l �ra m�lva m�r itt is lesznek.
- Aha, akkor j�. Scottot sem l�ttam m�g �gy becs�pve. –mondta Jean mosolyogva.
- Hogy �szinte legyek, ha Toumas valamelyik haverja elj�n, akkor mindig ez van. –v�laszolt nevetve Tarja. –Legal�bb nem unatkozik az ember mellett�k. Valami h�lyes�get mindig kital�lnak. M�ltkor medvevad�szatra indultak el hajnal kett�kor. De semmit sem fogtak.
- Scott eml�tette, hogy Toumas is mut�ns. Megk�rdezhetem, hogy mi a k�pess�ge?
- Persze. De ink�bb majd odabent, mert el�g h�v�s van ilyenkor errefele.
- Rendben. –v�laszolt Jean, majd odabent folytatt�k tov�bb a cseveg�st.
- Nos ott tartottunk, hogy… Ja, megvan. Na Toumasnak eg�sz j�pofa k�pess�ge van.
- M�gpedig? –k�rdezte Jean k�v�ncsian.
- Lelass�tja a v�rkering�st. Az, hogy ha most p�ld�ul hozz��rne a karodhoz, akkor el�sz�r semmit sem �rezn�l, majd egyre jobban elzsibbadna a karod. �s ha el�g sok�ig �rne hozz�d, akkor ak�r el is �juln�l. M�g szerencse, hogy tudja kontroll�lni a k�pess�g�t, �gy csak akkor m�k�dik a k�pess�ge, amikor akarja. Azt tudom, hogy Scott mut�ns. Te is az vagy?
- Persze. –mondta Jean, majd megmutatta a k�pess�geit. Nem sokkal k�s�bb a fi�k is haza�rtek, �s mivel m�snap esk�v� volt, mindenki elment aludni.