Lassan teltek m�ltak a napok, Jean �s Scott hazaj�ttek a nyaral�sb�l, Kitty is kezdett beler�z�dni a munkahelyi v�ltoz�sokba, Max is kib�k�lt Amar�val. A r�gi kis csapat tagjai k�z�l p�ran �ppen az int�zet nappalij�ban besz�lgettek, a fiatalabbak meg Logan edz�s�nek f�radalmait pihent�k ki. Vad�c az �j munkahely�r�l mes�lt, amikor Karl is haza�rt.
- Karl, minden rendben? –k�rdezte Vad�c, mivel l�tta, hogy nagyon ki van mer�lve.
- F�j a fejem �s sz�d�l�k egy kicsit, de m�g �lek… m�g… - mondta, majd odadobta a kab�tj�t a fogasra. Ezut�n Vad�c odament hozz�, �s megfogta a homlok�t, majd meg�llap�totta, hogy l�zas.
- Megyek, alszok egyet �s semmi bajom nem lesz. –er�sk�d�tt Karl, nem sok sikerrel.
- Egy pillanatra �llj csak meg. –sz�lt k�zbe Jean.
- Hm? –fordult vissza Karl a l�pcs� alj�r�l. –J�, tudom. Megyek �s beveszek egy l�zcsillap�t�t.
- Nem azt akartam mondani. Nem tudom, �szrevetted-e, de van egy cs�nya harap�snyom a karodon. –k�rdezte komolyan Jean. –Kezelni kell, mert elfert�z�dik.
- Itt az els�seg�ly-doboz. –j�tt ut�nuk Amara.
- Karl, ezt meg hol szerezted? –k�rdezte Vad�c agg�dva.
- Most amikor j�ttem haza, valamelyik h�z el�tt egy nagydarab kutya megmart, de azt nem gondoltam volna, hogy ilyen s�lyos.
- Karl… - k�rdezte csod�lkozva Vad�c.
- Igen? –mondta Karl, majd felszisszent, mivel Jean ekkor fert�tlen�tette a sebet.
- Mi�ta vil�gosk�k a szemed? Eddig barna volt. –magyar�zta Vad�c, mik�zben Karl sz�rny�lk�dve n�zett r�.
- Barna a szemem. �s kontaktlencs�m sincs.
- Lehet, hogy sz�nvak vagyok, de ez bizony k�k. –mondta Jean, mik�zben bek�t�zte a karj�t. Ezut�n Karl odament az els� t�k�rh�z, majd meggy�z�d�tt r�la, hogy a t�bbieknek igaza van.
- Ez meg mi… - n�zett Karl sz�rny�lk�dve Karl a t�k�rbe.
- Mi? –k�rdezte Amara.
- A fogaim… hegyesek… Mi t�rt�nik velem? Szia Kitty! –k�sz�nt az �ppen meg�rkez� l�nynak.
- Hello! –k�sz�ntek a t�bbiek is.
- Karl, csak nem n�tt�l? Mintha magasabb lenn�l, mint eddig. –�llap�totta meg Kitty, de miut�n megl�tta Karl ijedt arc�t, hozz�tette. –De az is lehet, hogy csak �n megyek �ssze.
- Rossz el��rzetem van. –mondta Jean. –Ezek a v�ltoz�sok… de nem, az nem lehet.
- Jean, mi az? –k�rdezte Scott.
- Karl, idej�nn�l egy kicsit? –k�rdezte Jean az ajt�ban �llva.
- Megyek… - mondta, majd kiment az udvarra.
Az �g felh�s volt, itt ott l�tsz�dott egy-egy csillag az �gen. Semmi v�ltoz�s. Jean ekkor telekinetikusan megpr�b�lta az �gbolt egy r�sz�n sz�toszlatni a felh�ket, majd el�bukkant a hold… telihold… Karl a holdra meredt, majd a pupill�ja hirtelen �sszesz�k�lt, a szeme m�g vil�gosabb lett, �s szinte vil�g�tott a s�t�tben.
- Jajj, ne… - mondta ijedten Jean. –Menek�ljetek!
- Mi�rt, mi… - k�rdezt�k a t�bbiek, de hirtelen a szavuk is el�llt…
Karl megn�tt, izmosabb lett, �s v�g�l �tv�ltozott egy farkasemberr�.  A t�bbiek m�g mindig f�ldbe gy�kerezett l�bakkal �lltak a bej�rat el�tt, amikor Karl vicsorogva elindult fel�j�k Jean h�trafordul �s odaki�ltott nekik.
- Menek�ljetek… Nem tudja kezelni az �rz�seit, nem tudja, hogy mi t�rt�nik vele val�j�ban. Senki k�pess�ge nem hat r�, �gy pedig neh�z lesz meg�ll�tani.
- Jean, vigy�zz! –ki�ltott Scott, mivel Karl �ppen Jean fel� indult, aki semmit nem �rz�kelt az eg�szb�l.
- Mi? –kapott �szbe Jean, de csak egy �t�st �rzett a nyak�n, majd �jultan �sszeesett.