Bobby, Max �s Scott padl�g�zzal elindultak a k�rh�z fel�. El�g hossz� volt az �t, de k�zben senki sem sz�lt egy sz�t sem. Mire oda�rtek, addigra a h�rom l�nyt m�r begipszelt k�zzel �s l�bbal, tele horzsol�sokkal, inf�zi�val a karjukon tal�lt�k.
Amikor az orvos bej�tt, elmagyar�zta, hogy senki sincs �letvesz�lyben, de a sof�r s�lyosabban megs�r�lt mint a m�sik k�t utas, akik valamilyen m�don kirep�ltek az aut�b�l. �s ut�na m�g az is kider�lt, hogy az aut� zuhan�s k�zben nem gyorsult fel, hanem ink�bb lassult, �s ez az utasok szerencs�je, k�l�nben sokkal s�lyosabbak lenn�nek a s�r�l�sek, �gy viszont n�h�ny t�r�ssel �s horzsol�ssal meg�szt�k.
Bobby, Max �s Scott idegesen v�rtak, k�zben pedig arr�l besz�lgettek, hogy biztos Kitty seg�ts�g�vel estek ki a kocsib�l, az aut� pedig Jean j�volt�b�l nem gyorsult zuhan�s k�zben. Este nyolcig v�rtak, majd minden l�togat�nak el kellett hagynia a k�rh�zat, �gy �k is hazamentek.
Amikor m�snap reggel visszamentek a k�rh�zba, addigra m�r a t�l�l�k is kezdtek magukhoz t�rni. Amikor a l�nyok megl�tt�k, hogy l�togat�ik vannak, akkor Amara begipszelt k�zzel pr�b�lta meg�lelni Maxet, Kitty pedig t�r�tt l�bbal �lt az �gyban. Scott ezalatt az orvossal besz�lt, aki elmondta, hogy Amara �s Kitty egyre jobban vannak, Jean viszont m�g mindig nem t�rt mag�hoz. Ez �gy ment m�g egy h�tig. Kitty Bobbyval, Amara Maxxel arr�l besz�lgetett, hogy az�rt zuhant az aut� a szakad�kba, mert egy f�ldcsuszaml�sba ker�ltek �s mag�val sodorta a szakad�kba az aut�t. Scott az ablakon n�zett kifel�, amikor meghallott�k Jean hangj�t.
- Hol vagyok? –k�rdezte, majd amikor k�r�ln�zett, hozz� tette. –Ja j�, m�r eml�kszem.
- Jean! –ki�ltottak fel a t�bbiek, majd Scott odament hozz� �s le�lt az �gya sz�l�re.
- Milyen nap van. –k�rdezte Jean.
- Szombat. A baleset �ta nem t�rt�l magadhoz, azaz egy hete.
- �s mi�rt van mind a k�t karom begipszelve? Semmi bajom sincs. –k�rdez�sk�d�tt tov�bb.
- H�t ami azt illeti… - mondta Scott majd megigaz�totta a szem�veg�t, �s elkezdte olvasni Jean k�rlapj�t. – Mrs. Grey-Summers: K�t k�zt�r�s, egy bordat�r�s, hogy ink�bb ne is folytassam.
- Na, Dr. Summers. –mondta Jean mosolyogva, majd elvette a k�rlapot. Az nem lehet. –mondta, majd kim�szott az �gyb�l, �s els�t�lt Kitty �gy�ig. –Kitty, seg�ten�l leszedni ezeket?
- De Jean. –mondta Kitty, mik�zben megh�kkenve n�zett.
- Most pihenned k�ne. –mondta Scott.
- Igaza van. –sz�llt be Amara is.
- Orvos vagyok, tudom, mit csin�lok. Kitty, k�rlek seg�ts levenni ezeket, ut�na legfeljebb majd visszarakjuk.
- ���. Na j�. –mondta Kitty, majd anyagtalann� tette a gipszeket �s levette.
- M�ris jobb. –mondta Jean, majd elkezdte d�rzs�lgetni a karj�t.
- L�tom, jobban van a beteg�nk. –mondta mosolyogva az orvos, amikor bel�pett. –Megtudhatn�m, hogy hova t�ntek a gipszek, �s mi�rt nem pihen?
- Michael? Te vagy az? –k�rdezte Jean az orvost�l.
- Igen. L�tom, m�g megismersz. –mondta nevetve az orvos. –Teh�t hol vannak a gipszek?
- H�t, ���… az �gy volt… hogy… hogy �sszeforrtak a csontjaim. –pr�b�lkozott Jean, de az orvos csak szigor� tekintettel n�zett r�, erre Jean megsz�lalt. –H�, �n is orvos vagyok, ennyit csak tudok.
- �k meg honnan ismerik egym�st? –l�kte oldalba Amara Kittyt, aki nem v�laszolt semmit.
- �vfolyamt�rsak voltunk az egyetemen. –mondta Michael. –Jean, te pedig most j�ssz, �s k�sz�t�nk p�r r�ntgent a karodr�l.
- H�t, akkor mindj�rt j�v�k. –mondta Jean, majd nyomott egy puszit Scott arc�ra.
Amikor vissza�rtek egy k�teg r�ntgen felv�tellel, akkor d�bbenten vett�k �szre, hogy a t�r�snek semmi nyoma sincs. Ekkor elkezdt�k n�zegetni az egy h�ttel el�tti k�peket, amiken viszont tiszt�n l�tsz�dik a t�r�s.
- Ezt nem �rtem, de nagyon �rdekes. –mondta Michael a fej�t vakargatva.
- Mondtam, hogy semmi bajom. -mondta Jean.
- Azt hiszem, hogy akkor haza is mehetsz. –mondta Michael. –Csak egy k�teg pap�rt al� k�ne �rni el�tte.
- Rendben. –mondta Jean, majd al��rta a sz�ks�ges pap�rokat, �s �sszepakolta a holmijait.
Amara �s Kitty d�bbenve n�zt�k, hogy a s�lyos beteg el�bb elmehet a k�rh�zb�l, mint �k.
- Majd holnap bej�v�nk l�togat�ba. –mondta Scott �s Jean b�cs�z�ul, amikor a l�nyokt�l elk�sz�ntek. –Sziasztok!
- Viszl�t! –k�sz�ntek a t�bbiek k�rusban.
Amikor haza�rtek, Scott megk�rdezte Jeant�l, hogy hogyan siker�lt ilyen hamar teljesen meggy�gyulnia, amikor annyira s�lyos s�r�l�seket szenvedett. Jean csak annyit v�laszolt, hogy a F�nix er� regener�l�d� k�pess�g�vel…