A k�t l�ny ijedten n�zett h�tra, a lebeg� f�mg�mbre. Elkezdtek h�tr�lni, amikor a f�mg�mb kezdett sz�tny�lni…

-Ez meg ki?! –k�rdezte Chleo idegesen.

-M�r l�ttam valahol… De van egy olyan �rz�sem, hogy nem bar�tkozni j�tt… -mondta Christina.

-J�s�gos �g… -kezdett s�padni Chleo, amikor megl�tta, hogy aki kil�p a f�mg�mbb�l, val�j�ban nem ember… legal�bbis m�r nem nem…

-Olyan… mintha egy… egy zombi lenne… -mondta Tina �s mik�zben v�gign�zett az „�l� halottra”, nyelt egy nagyot –De hogy…

-Menek�lj!

A k�t l�ny megfordult �s elkezdtek rohanni, de hirtelen minden f�mt�rgy felemelkedett k�r�l�tt�k �s �ket vette c�lba.

-Megpr�b�lom megv�ltoztatni  t�rgyak anyag�t… -mondta Tina, majd megpr�b�lt er�sen koncentr�lni, n�h�ny t�rgy anyaga meg is v�ltozott, �s tehetetlen�l leestek a f�ldre, de t�l sok f�m volt m�g �gy is a k�rnyezet�kben.

-Nem megy… -ki�ltott fel Tina. –Egyszer�en k�ptelens�g, nem tudok mit csin�lni…

-Akkor pr�b�lj meg fel�llni, ha eljutunk a v�rosig, ott m�r k�nnyebb elvegy�lni a t�megben. –mondta Chleo, majd talpra r�ngatta Christin�t �s megpr�b�ltak elfutni. P�r m�ter ut�n azonban egy f�mdarab rep�lt fel�j�k, amit Chleo sikeresen �tugrott, Tina l�b�t viszont ki�t�tte a l�ny al�l.

-Au… a l�bam… -p�r�lt meg fel�llni Christina, viszon �sszecsuklott a l�ba. –Nem tudom fel�llni. Azt hiszem, elt�rt a l�bam.

-Az nem lehet… -mondta Chleo, majd megfordult, hogy visszamenjen seg�teni, �m egy hossz� f�mdarab r�tekeredett a derek�ra, �s felemelte a magasba.

Chleo hi�ba kap�l�zott, nem siker�lt ksziabadulnia, s�t egyre k�zelebb ker�lt a f�mg�mbh�z. A v�g�n m�r csak egy karny�jt�snyita �llt a v�r�s sisakos zombi-mut�nshoz. Az azomban csak felemelte az egyik kez�t, mire a f�mt�rgyak elkezdtek keringeni felette a leveg�ben, v�g�l �sszeolvasdtak egy valamivel kisebb f�mg�mbb�, mint amib�l � el�j�tt. Ezut�n a kisebb f�mg�mb elnyelte Chleot, majd mindk�t f�mg�m elt�nt…

Tina m�g ut�nuk ki�ltott, de mindez semmit sem �rt… Megpr�b�lt r��llni a t�r�tt l�b�ra, de nem volt el�g ereje hozz�.

Rachel �s Sophie m�g mindig Nate-t faggatt�k, �m ez id� alatt Roxanne elindult, hogy k�rben�zzen az int�zetben. R�gen j�rt itt, �s rengeteg dolog megv�ltozott a hatalmas �p�leten. Amikor el�rt a folyos� v�g�re, meg�llt az ablak el�tt �s n�zte ahogy a hold f�nye megvil�g�tja a tenger hull�mait. Mozg�st �s n�mi zajt �rz�kelt, �gy hirtelen h�trafordult. Egy ismer�s arcot mosolygott r�, de hirtelen nem jutott esz�be, hogy honnan ismer�s.

-�gy l�tszik, �gy t�nik ism�t itt j�rsz. A Sors keze.

-Xavier Professzor? –k�rdezte Roxanne elgondolkodva. –Sokat v�ltozott, ami�ta utolj�ra itt j�rtam.

-J�n�h�ny �v eltelt az�ta… -mondta Xavier Professzor, majd � is kin�zett az ablakon.

-Minden �gy megv�ltozott… -s�hajtott Roxanne, mik�zben idegesen kopogott az ujjaival a falon. –Semmi sem a r�gi…

-Ebben igazad van… Semmi sem lesz a r�gi… Hab�r pont egy id�utaz� mondja ezt? Aki b�rmikor visszautazhaz az id�ben? –k�rdezte a tol�kocsis f�rfi, majd v�gigh�zta n�h�ny �jj�t a Roxanne kez�n tal�lhat� szerkezeten, ami villant n�h�nyt, majd halk, csipog� hangot adott ki. Ekkor Roxanne n�h�ny ujj�val hozz��rt Xavier Professzor kez�hez aki elkezdett megfiatalodni…

P�r perccel k�s�bb Nate t�nt fel.

-Nah�t Professzor, maga semmit sem v�ltozott! –mondta csod�lkozva, amikor melg�tta, hogy Xavier Professzor ugyan�gy n�z ki, mint k�r�lbel�l 17-18 �vvel ezel�tt.

Xavier Professzor �ppen megsz�lalt volna, amikor Roxanne teleport�l� szerkezete elkezdett villogni a karj�n, majd csipogni, ami legink�bb a morze jelekre hasonl�tott.

-�j k�ldet�s… -tolm�csolt idegesen a t�bbieknek… -Mut�nsokat kell megmentenem… a helysz�n… Egyiptom…

-Akkor induljunk! –mondta Nate.